A koreai faszagyerek felemás históriája

I Szunsinnél (vagy Yi Sun Shin, nekem az előbbi jobban tetszik) nagyobb badass történelmi figurát nehéz találni: mindenki hátráltatta, de ő akkor is hülyére verte a japán flottát, kétszer is. Dél-Koreában a mjongrjangi tengeri csatának (és az előzményeknek) köszönhetően nemzeti hősnek számít, hidat építettek belőle hidat neveztek el róla, szobrot is avattak fel, teljes joggal. Ő találta fel a rettenthetetlen teknőchajókat, 23 tengeri csatájából egyet sem vesztett el, és még azt is emelt fővel viselte, amikor a politikai elit ilyen-olyan módon próbálták buktatni az egyetlen embert, aki képes volt felvenni a harcot a japánokkal.

Az erről szóló The Admiral: Roaring Currents-ből mit látunk? A fentiekből mindössze a sorsdöntő csatát, a 12 vs. 330 csörtét, és annak közvetlen előzményét. Persze érthető a dolog, hisz Hunyadit mi sem akarnánk magyarázni: Hunyadi Jankó van és kész, ő arra született, hogy a török seggét rúgja szét. Mégis mintha egy nagyobb történetet áldoztak volna be annak a kedvéért, hogy 1 órán !! keresztül mutassák be a mjongrjangi csatát.

Advertisement

Mit hagytak ki, ami érdekes lett volna? Egyrészt Csoszon (a középkori Korea) politikai életének bemutatását, ami durvább volt, mint a jelenlegi magyar: Szunsintől annyira féltek, hogy az eredetileg zseniális szárazföldi stratégát és rendíthetetlen harcost tengernagynak nevezték ki, ahol a nevetséges csoszoni flottát kezelhette. Aztán amikor ott komoly sikereket ért el, azaz bucira verte a létszámban sokkal nagyobb japán flottát, akkor Szunsint onnan is kidobták, hogy aztán a következő tengeri csatából mindössze 12 csoszoni hajó meneküljön meg. A korábban árulással vádolt tengernagy ekkor kerül vissza a flotta élére (érdekesség: az elődje volt az, aki áskálódott ellene az udvarban, és 4 hónap leforgása alatt tönkrevágta a teljes flottát). Teljesen reménytelen a helyzet, Szunsint (őt a koreai legenda, Min-sik Choi játssza) azonban keményebb fából faragták – és itt kezdődik a film.

És nagyon hatásosan teszi. A tengernagyban senki sem hisz, ott szabotálják ahol tudják – még a kuroszavai módon bemutatott, félőrült Szunsin is növeli a feszültséget, és vagy négy alkalommal elhangzik az is, hogy 12 hajóval nekimenni legalább 300 másiknak igen botor dolog (nekem itt már kicsit sok volt). Szunsint mindez nem érdekli, neki már kész terve van, csak figyeljük a van Gaalnál is nagyobb mágust.

Advertisement

Az expozíció egy órája után jöhet a csata egy órája – ami túl hosszú. Persze egy Mad Max Fury Road után ne panaszkodjak az akciójelenetek hosszúságára, de itt a kevesebb több lett volna: a folyamatosan hősiesen kitartó csoszoni emberek egy idő után fárasztóak lesznek, mint ahogy a darth vaderi hagyományt követő (fekete öltözék, csúnya tekintet, torokból jövő hang, maszk), rendkívül gonosz kanpaku is (Seung-ryong Ryu), aki pedig a film egyik legjobbja.

Advertisement

Aztán az sem tesz jót neki, hogy időnként elcsúszik az egész a propaganda irányába: minden japán már-már bestiálisan gonosz, amelyik nem, az csak szimplán gyáva. Aki nem ismeri Szunsint, az lebecsüli őt, aki ismeri, az természetesen retteg tőle. Némi árnyalás jót tett volna a filmnek, pl a már emlegetett csoszoni korrupt, romlott elit bemutatása.

De azért ne csüggedjünk, egyáltalán nem rossz a film, és végülis a történet igaz: I Szunsin egytucat hajóval megverte a 330 hajóval rendelkező japán flottát. Ami mégiscsak a világtörténelem egyik legnagyobb, és leginspirálóbb győzelme volt.

Share This Story

Get our newsletter