Bemutatkozás + The Room

Oh, hai, everybody! Norton vagyok, még réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban kezdtem el kommentelni a Cinken, amiből Kinc Konc lett az Őszi Sajnálatos események hatására. Blogot azért nem kezdtem itt, mert egy másik szolgáltatónál már van évek óta, és kényelmes ember lévén nem szívesen hurcolkodom át, fájna a szívem a sok-sok évnyi posztért... A Koncon eddig nem láttam olyat, aki feláldozza magát a művészet oltárán (igaz, pöcsfelelőst sem), ezért úgy gondoltam, hogy ezt a kindzsás blogot a filmekre, könyvekre, sorozatokra szánom, esetleg bármi másra, ami említésre érdemes. Hadd kezdjem hát méltó módon.

A világ legszarabb filmjével.

A szar film egy elég tág kategória, valószínűleg mindenki látott legalább egyet életében. Lehet bontani a szándékoltan szar filmekre (Asylum-filmek), és a magukat halálosan komolyan vevő szar filmekre (Hulk). Ezt is lehetne tovább bontani az „olyan szar hogy már jó”-útvonalon járva, hogy van a szándékoltan szar film, ami kultfilmmé válik (Turbo Kid), esetleg a szándékoltan szar film, ami szar is maradt. Ez alapján van a „megfeszülök, komoly vagyok, szar maradok”-kategória, és az, ami tök komolyan veszi magát, szar is, és mégis imádják (A közös szenvedély), valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, ami az internet korában nem annyira meglepő. Ezért esett a választásom a The Room-ra, amit az USA-ban jól ismernek, Los Angelesben kisebb legenda: manapság is vetítik moziban, számolják az “oh, hi”-felütéssel indító jeleneteket, és műanyag kanalakkal dobálják meg a vászont.

Advertisement

De előbb beszélnünk kell Tommy Wiseau-ról. Wiseau barátunkról nem sokat tudni ugyanis. Nagyon brutál akcentusa van, ami alapján egy kelet-európai személyre gondolhatnánk (vezetékneve alapján talán lengyel), de mások esküsznek rá, hogy ő egy félhorvát cyborg. Akcentusát ráadásul egy kis franciaság is színesíti. Állítja, hogy született new orleans-i. Az arcszerkezete egy olyan tehetségtelen szobrász félbehagyott művére emlékeztet, aki rájött, hogy élete főműve egyszerre hasonlít Kozsóra és Christopher Walkenre, ezért inkább elhagyta ezt az árnyékvilágot. Öltözködési stílusával a Vissza a jövőbe 2-ből ismert, már nem is annyira jövőbeli Hill Valley lakosai között nem tűnne ki. Mellesleg van pénze is, mert önerőből kaparta össze a film költségvetését,ami 6 millió dollár volt. És ő a világ legtehetségtelenebb rendező/színész/forgatókönyvíró szentháromsága, aki rosszabbul rendez Ed Woodnál, csapnivalóbb színész a saját kartonból kivágott másánál, forgatókönyvet pedig minden bizonnyal zsírkrétával rajzol.

Illustration for article titled Bemutatkozás + The Room
Advertisement











Miről is szól a The Room? Kétszer megnéztem, de most sem tudom biztosan. Ilyen érzése általában az elszállt és bizarr filmeknél szokott lenni, mint A nagy kaszálás, esetleg a Zabriskie Point, de azok filmek. A The Room egy furcsa állatorvosi ló, ami még azelőtt kimúlt, hogy megfogant volna. Egy Johnny nevezetű bankárról szól (Wiseau, ki más?), aki a tenyerén hordozza a jegyesét, Lisát, aki egy nap ráun a jófej Johnnyra, és viszonyt kezd annak legjobb barátjával, Markkal.

Advertisement

A film nem szándékolt zsenialitása abban rejlik, hogy teljesen komolyan veszi magát Wiseau, de a többiek nem igazán. Az egyik legfantasztikusabb momentum ez a hét másodperces összekötő jelenet.

Amin egyébként 3 órán át szenvedtek, és 32 próbálkozás után sikerült felvenni. Mert Wiseau ezt a néhány rövid mondatot nem tudta megjegyezni. De ha azt hinnénk, hogy „á, rossz napja volt, a forgatás végére hagyták, van ilyen”, akkor íme a teljes tetős jelenet.

Utánozhatatlan az a semjéni-harrachi reakció, de ez még csak a kezdet. A filmben feltűnik egy Chris-R nevű fickó is, aki Wiseau szerint minimum egy Al Caponéba kevert Tony Soprano. Jöjjön hát Chris-R egyetlen jelenete, a „I don’t have FIVE FUCKING MINUTES!”, avagy „WHAT THE HELL IS WRONG WITH YOU?!”

Mondom én, hogy csodálatos film ez!

Órákat lehetne még arról zengeni, hogy milyen szálak kerülnek elő a filmben amik aztán sosem kerülnek befejezésre (pl hogy Lisa anyjának mellrákja van), vagy olyan jelenetek vannak, aminek nincs értelme (pl az állandó kényszer, hogy egy tojáslabdát passzolgassanak szmokingban – erre egyébként Wiseau csak annyit mondott, hogy „football is fun”), és csak ezután jön a bántóan rossz színészi játéknak az a szintje, amikor nem szimplán arról van szó, hogy az alany nem tehetséges, hanem már szarik bele az egészbe.

Advertisement

Wiseau mindenféle képzettség nélkül állt neki megrendezni a saját filmjét, csak éppen 4 órákat késett rendszeresen a forgatásról, hülye kérései voltak (pl a tetős jeleneteket nem egy tetőn vették fel, hanem a tetőt külön felépítették egy parkolóban), rendszeresek voltak a színészcserék,és úgy általában mindenki agyára ment – erről írt a Markot alakító színész,Greg Sestero a The Disaster Artist c. könyvében is.

És hogy a legzseniálisabb anekdotával búcsúzzak: Wiseau komoly vámpírbuzi, saját magát is annak hiszi (bár amilyen titokzatos, talán tényleg az). Emiatt akart beletenni egy jelenetet a filmbe, amiből kiderül, hogy Johnny vámpír: a tetőn beszáll a kocsijába, és elrepül vele a felhők közé. És igen, ezt komolyan előadta a faszi egy stábtagnak, hogy csinálják meg.

Advertisement
Illustration for article titled Bemutatkozás + The Room

Még a mai napig is azt hiszi, hogy zseniális művet alkotott.

Share This Story

Get our newsletter