Bowie

Nehéz a szív, nehezen jönnek a szavak. David Bowie számomraaz az avantgárd zenész volt, aki az összes albumával meg tudott lepni. Őt hallgatva éreztem az igazán, hogy a könnyűzene képes művészetté válni. Nincs igazán olyan zenész sem, aki képes volt újra és újra megújulni, újabb és újabb generációkhoz szólni, teljesen eltérő műfajokban. Nagyon sokan – köztük én is – érzi úgy, hogy árván maradt, Bowie kényszerűen a szekrénybe zárta magát. Nem is akarom fájdítani a szívemet a Lazarusszal egy jó ideig, inkább néhány más, hozzá kapcsolódó dolgot idéznék fel, ami hol meglepő, hol egyszerűen csak baromi szórakoztató, de leginkább mindkettő.

Illustration for article titled Bowie
Advertisement

Bowie, a referencia

Rengeteg módon idézték meg a Thin White Duke szellemét, ezekből az egyik emlékezetesebb a Luther c. sorozat lehet: az első évad során végig emlegetik valahogy, még a „cut up”-technikát is alkalmazza John az egyik gyilkos elfogása érdekében. De a legmenőbb Bowie-utalás az egészben ez, tessék csak a szemét figyelni:

Illustration for article titled Bowie
Advertisement


Egy másik érdekes, testi-lelki feltűnése a Christiane F c. filmben volt: a főszereplő, pubertáskorba lépő lány általában Bowie zenéjére csapatja, amikor herointól kifordult szemekkel vonaglik egy lepukkant, nyugat-berlini kéróban, az ő lemezei fogják bánni az elhatalmasodó drogfüggést, a diszkóban úgy öltözködik, mint a zenész, és egy személyesen megtekintett, igen király Bowie-koncert hatása lesz az, amitől bevállalja az első tűszúrást. Ja, és valamiért a koncert előtt sztereotipizál tmotorosok verik egymást össze a színpad előtt rendkívül béna módon, amit azóta sem tudok hova tenni, de Bowie-szerűen fura az egész.

Ezen kívül ihletett két sorozatot is: a Life On Mars, és az Ashes To Ashes. Mind kettőben egy-egy rendőrtiszt kerül valami csúnya trauma miatt a múltba: az előbbiben Sam Tyler 1973-ba, az utóbbiban Alex Drake 1983-ba. Sőt, utóbbiban Kaszásként is megjelenik, méghozzá elég egyedi módon a Pierrot-bohóc képében.

Bowie, a videójáték

Szerintem ez a legmeglepőbb megjelenése: komoly szerepet játszott az Omikron: The Nomad Soul játékban. Egy igen ambíciózus darabról van szó, amiben egyszerre keveredik a nyomozós játékmenet, a korhoz méltó open world, verekedés, lövöldözés, de mivel a játék 1999-ben jelent meg, amikor a 3D-s grafikai technológia még igencsak gyerekcipőben járt, nem tudtak mit kezdeni vele, nem tudott igazán nagyot szólni. A Quantic Dreams utána jövő, Fahrenheit c. játéka 2005-ben sokkal sikeresebb volt, így ahhoz készült folytatás, nem az Omikronhoz. Az Omikron valószínűleg a bizarrsága miatt foghatta meg Bowie-t: a játék elején egy rendőr veszi el a lelkünket hogy a testét irányítva fedjük fel a démonok és emberek közti háborút, amit Omikron nyomasztó, a Szárnyas fejvadászt idéző városában drogokkal és rendőri brutalitással nyomnak el. Kb olyan érzés játszani vele, mint amikor az ember gyanútlanul belehallgat az Aladdin Sane-be első alkalommal.

Bowie a egyrészt a Dreamers énekesét alakította (Reeves Gabrels természetesen a gitárost), és kb úgy nézett ki, mintha Ziggy egyszerűen hazatért volna a Földről. A játék egy későbbi pontján megismerkedhetünk a Boz névre hallgató mesterséges intelligenciával, ami a sztorival kapcsolatos dolgokról lebbenti fel a fátylat.


Több dologba is beleszólhatott Bowie, pl a játék egyes dizájnelemeibe, az Hours... c. albumának összes számát meg lehet venni és le lehet játszani a játékban, és elvileg Iman arcát az egyik omikroni járókelőhöz használták fel. Kár, hogy több játékban nem szerepelt (még a zenéje is alig-alig – vicces módon az 1975-ben játszódó Driver Parallel Lines-ban a Suffragette City-t használták fel, pedig a játékhoz inkább a Young Americans-ből kellett volna válogatni), a mai mainstreamebb közegben legalább akkorát volna, mint tavalyelőtt Kevin Spacey fellépése a Call Of Duty: Advanced Warfare-ben.

Na meg a legenda szerint rengeteg játék karakterét az ő külseje ihlette, és lehet is benne valami...

Advertisement
Illustration for article titled Bowie

Bowie, a rajzfilmfigura

Kettőben is szerepet kapott, és mind a kettő elég furcsa, pláne összevetve őket. Az egyik a méltán népszerű Spongyabob Kockanadrág egyik epizódja volt, amire nem tudok értelmes magyarázatot találni, minthogy a lányának, Lexinek akart ezzel örömet szerezni. Vagy talán neki is tetszett, mert állítólag részt vett az idén bemutatandó Spongyabob musical előkészületeiben. Ha belegondolok,tulajdonképpen ez az egyetlen platform, ahol egy szintre lehet helyezni David Hasselhoffot és David Bowie-t...

Advertisement
Illustration for article titled Bowie


A másik rajzfilmes szerepe sokkal állatibb: a Venture Bros.egyik legjobb szerepe az övé, a The Sovereigné:

Bowie itt a szupergonoszokat tömörítő Guild of Calamitous Intent (kb a Gyászos Szándék céh) bürokratikus szervezetének főnöke, egy alakváltó, és csak annyi biztos, hogy valamiért nagyon szeret Bowie alakjában megjelenni. Sőt, három csicskája van/volt: Iggy Pop, Klaus Nomi, és Brian Eno.

A sztori szerint a készítők nagyon szerették volna Bowie-t felkérni, hogy a The Sovereign-t szinkronizálja, végül ő küldött egy udvarias levelet, amiben nemet mondott, de ez nem akadályozta meg őket, hogy rengetegszer merítsenek az életművéből: hol a Space Oddity-re építettek rá egy egész epizódot, hol pedig teljesen más agyatlansággal utaltak rá, és remélem hogy ezután is fognak.

Share This Story

Get our newsletter