Tale of Tales

Az utóbbi években nem igazán lettünk ellátva felnőtt mesetörténetekkel. A Pixar- és a Dreamworks-féle animációk sokkal inkább minden korosztálynak szól, ahol a zöld ogre humánusabb az embereknél és a kampókezű zongorista Tom Waitset zongoráz, általában megfordítva a szerepeket, hisz még a szörnyeknek is lehetnek érzéseik. A Tale of Tales-hez hasonló hangulatú film mellett sajnos csak a gyalázatos Szűzlányok ajándéka jut eszembe, ami egy lightosított Dekameron volt Darth Vaderrel és egy rém rossz Dr. Lightman-nel.


No de a Tale of Tales! Az első percekben elbűvöl, beránt, és nem ereszt a végéig. Mint a fent említett filmnek, ennek is van irodalmi előzménye: a Giambattista Basile tollából származó Pentameron – a mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása c. könyv, ami épp tavaly jelent meg magyarul is. A kicsik mulattatása ne tévesszen meg, mert ahogy a fülszöveg is írja: valószínűleg a kicsiken az udvar egyszerű, írni-olvasni képes embereit kell érteni, nem a gyerekeket.

Advertisement


A film három történetet mesél el, és egyik sem gyerekkompatibilis. Az elsőben a királynő (Salma Hayek) mindenképp gyereket akar, ezért egy titkozatos ember tanácsára egy szűzlány által megfőzött tengeri szörny szívét eszi meg, azonban egy kis hiba csúszik a dologba. A másodikban a léha király (Vincent Kassel) azonnal beleszeret egy nő hangjába, egy héttel később az ágyába is fogadja, de csak másnap reggel jön rá, hogy igencsak nagy hiba csúszott a dologba. A harmadikban a lányát (Bebe Cave, rá figyeljünk oda!) egyedül nevelő király (Toby Jones) egy buta játékkal szeretne a lányának férjet szerezni, amikor is hiba nem csúszik a dologba...


A csavaros történeteket a rendező, Matteo Garrone mindig a legizgalmasabb rész elején szakítja meg a másik történet elindításával, vagy folytatásával. Ráadásul az összes jelenet valamilyen módon zavarbaejtő: rögtön egy tengeri szörny leölésével kezdjük a fantasyt, hogy aztán a már említett szívevéssel folytassuk, láthatunk egy igen nagyra nőtt bolhát... és tulajdonképp ezzel le is tudtuk az egyértelműen fantázia szülte dolgokat úgy, hogy még ez a nagyon kevés is tökéletesen símul a filmbe.

Advertisement

A berántós hangulathoz nagyon fontos a megfelelő látványvilág közvetítése, bemutatása: ez ugye sikerült a Mad Maxnek az élénk színekkel, és a Terminator Genisysnek pedig a sterilitásának köszönhetően nem. Három ízig-vérig itáliai történethez itáliai helyszínek dukálnak,: a gyönyörű firenzei kastélybelsők, a varázslatos olasz erdők, és ne felejtsük ki a kosztümöket sem, amelyek illeszkednek a filmhez, szóval itt sincs hiba.

Mindenkinek bátran merem ajánlani, garantáltan el fogja varázsolni a film.

Share This Story

Get our newsletter